9. fejezet: Barátnők

5SOS - Good Girls

- Ez a csaj kibírhatatlan! Undorodom tőle, legszívesebben a közelébe se mennék! Ronda, büdös és még bunkó is. Komolyan, azt hittem, hogy ilyen lányok nem léteznek - panaszkodott gondterhelten Ryan.

Silly lakásán lebzseltek, ő rendelkezett négyük közül a legkényelmesebben berendezett nappalival. A bőrfotelekben kényelmesen üldögéltek vagy éppen feküdtek, mindegyiküknél valamilyen édesség volt, ezen a szerda délelőttön például egy-egy Nutellával az ölükben falatoztak, mind a maguk módján. Pixelnek ügyelnie kellett, hogy az egyik keze folyton szabad legyen, így egy kék mintás tálcán elhelyezett, előzőleg vásárolt marcipángolyócskákat egyesével pálcikára tűzte, majd a csokoládés krémbe mártotta őket, mely mellette pihent. Főhősünk kenyérre kente és úgy falta a mennyei szeleteket, miközben a társaság leghiúbb tagja csak kezei közt forgatta az üveget, hiszen vigyáznia kellett vonalaira. A házigazda - amilyen gusztustalan egy lény volt - pedig nemes egyszerűséggel két ujját a masszába mártotta, majd lenyalta.

- Már harmadikban megmondtam, hogy vissza fogod még sírni Jessie McMahont - jegyezte meg sokatmondó hangsúllyal Pix, emlékeztetve spanját egy tizenegyedikes megszólalására.

- Ehhez a Nicky csajhoz képest Jessie McMarha egy szépségkirálynő volt - adott igazat a telefonját bújó srácnak Nathan. Pixel éppen valamilyen programot írt, bár egyiküknek sem beszélt arról, hogy miért lóg ennyit az elektronikai eszközein. Azt tudták, hogy nem egyszerű játékokkal vagy wifi kódokkal foglalkozott, ennél sokkal többről volt szó.

- Nem ez a lényeg! Ha egy kövér disznó lenne, az nem lenne baj, de ez egy áttörhetetlen falakkal körülvett, elviselhetetlenül irritáló csaj! - folytatta a nyavalygást a fogadás egyik áldozata. - Nincsen tükör a lakásán - közölte Nate-re pillantva, aki erre kidülledt szemekkel reagált -, nincsen telefonja - jegyezte meg, legjobb haverja pedig kis híján félrenyelt -, de még a tévéjét sem használja! 

- Szerintem vedd meg a kéket - felelte Silly, egy olyan kérdésre, mely talán csak a fejében hangzott el. Ryannek az volt a sanda gyanúja, hogy attól a töménytelen mennyiségű alkoholtól, melyet a huszonhat éve alatt elfogyasztott, agysejtjeinek kilencven százaléka felmondta a szolgálatot. Bár az igazat megvallva már akkor is olyan sötét volt, mikor tíz évvel ezelőtt először találkoztak.

Nathan csak legyintett, majd egy apró magot hintett el ellenfele elméjében, azután jól meg is öntözte:

- Nem értem miért segítek neked, de emlékezz, hogy mit beszéltünk meg a falakról.

Tizenhat évesek lehettek, mikor Nate semmi másra nem vágyott, csak Gretchen Joelre. Azonban annak az okoskának olyan árammal szőtt kerítései voltak - persze ezeken át is szemügyre lehetett venni telt idomait -, hogy még a hozzá hasonló könyvmolyok sem tudtak a közelébe férkőzni. Nate viszont felismerte, hogy először arra kell rájönnie, hogy minek következtében húzta maga köré ezeket a falakat a lány, csak utána lesz képes lebontani őket. Mi tagadás, másfél hét alatt sikerült, erre mindig is büszke volt.

Mielőtt bármit is reagálhatott volna Ray, megszólalt a csengő.

- Remélem, hogy valamelyik szexi másod unokatesód az - tápászkodott fel, vetve egy kacér pillantást a bejárati ajtó felé, majd azzal a lendülettel kint termett az előszobában, hogy Nutellás ajkakkal ajtót nyithasson.

Nos, abban a pillanatban repesett, amiért ez egyszer nem egy dekoratív rokon érkezett látogatóba.

- Sunny... Paige... hogy kerültök ide? - tudakolta a srác, azonban meg sem várva a választ karjai közé zárta a két lánykát. Érkezésük sokkos állapotba taszította a fiút, hirtelen azt sem tudta, hogy mi mást mondhatna.

Az ombre hajú szépség kihámozta magát az ölelésből és Ryan orra alá tolta telefonjának kijelzőjét, melyen egy méhecske virított.

- Ray Ray, fogadj örökbe egy méhet, kérlek! - könyörgött Sunny, hatalmas kék szemeit volt évfolyamtársára meresztve. - Olyan cuki, hát nem látod?

Sunshine Patterson világéletében szívén viselte környezetének sorsát. A Greenpeace bohó önkénteseként lépten-nyomon hirdette az éppen aktuális, megmentésre szoruló állatfajt, miközben ahelyett, hogy egyetemen szorgoskodott volna saját jövője érdekében, világmegváltó terveken dolgozott egy amerikai kutatócsoporttal karöltve az Államokban. Külső adottságait televíziós reklámokban és plakátokon kamatoztatta, tekintve, hogy kegyes volt hozzá a sors. Ózonszín szemei mellé esztétikus arcberendezés társult, hús hajkorona és egy szerencsés testalkat, mely azt jelentette, hogy minimális edzéssel fitten tudta tartani magát, annak ellenére, hogy sosem diétázott.

Mivel Ryan még mindig egy ölelés közepette volt, Sunny inkább bevonult a lakásba, ahol aztán lenyúlta a srác édességét, majd miután sorra üdvözölte a többi falánkot, megpróbálta őket meggyőzni a rovar fontosságáról.

Paige végül eleresztette viszontlátott ismerősét, majd az ajtófélfának dőlve szóra nyitotta a száját:

- Hogy vagy? Nem láttalak a... a... - kereste a megfelelő szavakat a szeptemberi, meglehetősen búskomor összeröffenésre a lány - megemlékezés óta. Azóta se javult a helyzet köztetek apáddal?

Bármennyire is kényes témát érintettek, Ryan akaratlanul is elmosolyogott, ahogy egy kézmozdulattal beinvitálta a lányt, majd karjával nekitámaszkodott a cipőtalpnyomatos fehér falnak. A vendég ledobta magát az egyik előszobai puffra, miközben Ryan a húgára gondolt, akit tíz évvel ezelőtt elvesztett, majd ahogy Paige-re emelte a tekintetét újra felismerte, hogy a gimnázium kezdetén nyert valamit ehelyett: egy nővért.

Emlékképek kezdték kísérteni, csakhogy ezek az otthoni házban rátörőkhöz képest pozitív foszlányok voltak. A 2003-as évfolyam banditái voltak ők, hatan: Sunshine, Paige, Pixel, Nathan és Ryan (valamint a később bekapcsolódó Silly, aki azokban az időkben még két évvel felettük járt). A szünetekben az udvar bejárata előtt bandáztak, az egész iskola tisztában volt vele, hogy az az ő területük, hétvégente a plázákban igyekeztek felcsípni néhány áldozatot, ha azon a héten éppen nem szedtek fel senkit a suliban. Összetartó bagázs voltak, csakhogy a biológia beleszólt az életükbe. A lányokból tizennyolc éves korukra nők váltak, akik főiskolára szerettek volna menni, építeni az életüket, másokat megmenteni és okosodni, a srácok viszont leragadtak valahol egy tizenhét éves agyi szintjén, így tovább folytatták korábbi tevékenységüket. A hölgyemények szétszóródtak két különböző kontinensen, míg érdekes módon a visszamaradott négyes továbbra is együtt tengette napjait.

Brook nagyra értékelte Ryan barátságát, tisztelte és szerette a fiút, de az időközben kialakuló, egyoldalú vonzalom miatt nem jöhetett létre igazán felhőtlen kapcsolat mindkét fél részéről. Paige viszont a kezdetektől fogva öcsként tekintett a kilencedik elején még elveszett fiúcskára, és azóta is csak azon volt, hogy segítsen rajta és kiráncigálja a gödörből. Természeténél fogva volt ilyen, mindig is másokon szeretett volna segíteni, embertársai problémáit saját kezűleg megoldani, ezért pszichológiát tanult négy évig, majd kiköltözött Afrika egyik szegény országába, hogy ott nyújtson segítséget, ahol arra a legjobban szükség van. Természeti katasztrófák bekövetkezése után gyakran segített a bajbajutottakon, így barátnőjéhez hasonlóan jót tett a világban. Igazi okoska-pláza cicák voltak, és Nathan bevallása szerint ez a legveszedelmesebb kombináció.

- Te is tudod, hogy sosem fogom megbocsátani neki, ami történt - felelte némi hallgatás után a kérdezett, miután emlékeinek cikázása kissé alábbhagyott.

- Te viszont azt tudod, hogy ennek igazán nincs semmi értelme - rázta meg a fejét csalódottan Paige, konstatálva, hogy Ryan makacssága legyőzhetetlen. Rövid, nevetségesen göndör, frissen festett vérvörös hajzatának egyik tincsét ujjai közt kezdte csavargatni. - Hányszor kell még elmondanom, hogy Clarissa boldogan ment el? Halálában másokon segített! A második újraélesztése után elköszönhetett tőled, neki pedig ennél többre nem volt szüksége, értsd meg, kérlek! Komolyan, újabb tíz év múlva is itt fogunk tartani?

A nappaliban harsány kacagás csendült fel, ahogy Silly a nyáltól és kakaós masszától ragacsos ujjait Sunshine hamvas arcbőréhez nyomta, aki erre dühösen rávetette magát a fiúra.

- Paige, ez nem ilyen egyszerű - csóválta meg a fejét Ryan, miközben elvigyorodott a lány eltökéltségén, miszerint megjavítja az apa-fia viszonyt.

- Felőlem, akkor váltsunk témát! - adta meg magát, majd kilépett magasított talpú szandáljából. - Tudnod kell, hogy nem azért engedtem magamat elráncigálni idáig, hogy segítsek a kis akciódban. Nem fogom jó szemmel nézni, ahogyan kihasználsz egy ártatlan lányt, mert bár a rövid életű kalandjaidat sem díjaztam, ez egyenesen gusztustalan - fejezte ki nemtetszését a jégkirálynő megdöntéséért vívott harc iránt. - Viszont Sun kimenőt kapott karácsonyra, én is készültem hazautazni a szüleimhez, Pixel meg könyörgött, hogy látogassunk meg titeket, ezért vagyunk itt - ismertette a látogatásuk valódi okát Paige, mielőtt felpattant volna, hogy aztán a nappaliba merészkedhessen és üdvözölhesse régi ismerőseit.

Ryan egy röpke pillanattal később követte őt.

Szűkösen bár, de még hatan is elfértek a konyhába nyíló nappaliban. A televízió - melyet egy sportcsatornán tartottak, ahol éppen valamilyen teniszbajnokság folyt, háttérzajként funkcionálva - felé néző, mályva színű bútorokon egész kényelmesen el tudtak mind helyezkedni. Egy fekete színű, fából tákolt asztal lábtartóként szolgált mindannyiuknak, miközben a fejük fölötti légkondi kellemesen hűvössé tette az egész lakást.

- Hogy megy a környezetvédelem Sunny? - tudakolta Pixel, átpasszolva neki egy marcipángolyót, melyet a lány előzőleg kért. Az egyik fotelt elfoglaló két hölgyemén közül Paige kapta el az érkező édességet, majd átnyújtotta azt barátnőjének. A kanapén Ryan, Silly és Nate lökdösték egymást a több férőhelyért vívott harcban, míg az utolsó bútordarabon, egy színes puffon Pixel falatozott tovább, ezúttal letéve kütyüjét.

- Most épp a Shell ellen próbálunk akciót szervezni, de nem olyan könnyű feladat. Azok a csávók nagyon körmönfontak ám! - ingatta a fejét reményvesztetten a kérdezett. - Hogy van anyukád? Elégedett már az orrával?

- Viccelsz? Képes hetedjére is a műtőasztalra feküdni jövőre, mert még mindig egyenetlennek találja. Az őrületbe kerget ezzel, apáról nem is beszélve!

- Mondja ezt az, aki hat éve szintén átszabatta az orrát... - mormolta az orra alatt Ryan, mire Pixel szúrós pillantással illette. - Képzeljétek, a húgomnak szerelmi bánata van! - újságolta témát ugorva a srác.

- Nem mondod! Biztos vagy benne, hogy a testvéred? - emelte a magasba szemöldökeit Nathan kérdő hangsúllyal a hangjában.

- Roxy gondolkodásmódja sosem egyezett a tiéddel - fűzte hozzá Paige, megvonva a vállát. - Furcsa is lenne egy lány, aki nem hisz a szerelemben.

- Egy jégkirálynő általában nem hisz - dörmögte megfontolt hangján Nate, majd nagyot lódított Pixelen, aki ennek következtében átgurította a karfán és földre küldte a felsikító Rayt.

- Ez nem volt szép - húzta el a száját feltápászkodva, miközben a többiekből dőlt a nevetés. - Nagyon vicces, persze - forgatta a szemét.

Hozott magának egy széket az étkezőből, megfeszült karizmokkal cipelte be és rakta le a méretes szőnyegre, melyen előzőleg végezte, és melyen Silly minden bizonnyal lefektetett már egy-két lányt.

- Ó, ha már témánál vagyunk! - tapsikolt kettőt Sunshine, átnyújtva telefonját Nate-nek, aki Silly kezébe nyomta, mert már csak ő nem látta méhekről írt cikket. - El kell mesélned ezt az egész fogadásos dolgot. Olyan izgalmas!

Ryan maga alá húzta egyik lábát, miközben Pixel unottan visszatért telefonjához. Sylvester valahol az írás legelején tarthatott, tekintve, hogy borzasztó lassan olvasott. Nathan megvakarta a tarkóját, úgy várta az újabb és újabb fejleményeket az általa választott nőről, mialatt Paige felvett egy rosszalló arckifejezést. A tévében éppen reklám következett, a színes hirdetések befolyásoló hangja felcsendült a lakásban.

A fogadás legfőbb szereplője mindent töviről-hegyire megosztott régen látott ismerőseivel. Nagyjából lefestette előttük szürkének tetsző, színtelen szemeit, halvány ajkait, melyek még egyszer sem húzódtak mosolyra a kitartó srác jelenlétében, valamint öltözékét, mely szörnyülködésre késztette mindkét divatbolondot. Beszélt nekik kiállhatatlan stílusáról, higgadtságáról, melyet még éles szavainak fröcsögése közben is képes volt megőrizni, valamint egészségügyi problémáiról és betegségeiről. Élőhelyének szokatlanságát is ismertette, kezdve a színek furcsa hiányával, át a sosem használt teraszon, egészen a televízióig, melynek érthetetlen okok miatt nem voltak távkapcsolói. Nem tudta megállni, hogy ne fényezze kicsit magát azáltal, hogy a hétfői piacozást is elmesélni, melynek alkalmával olyan könnyen megkedveltette magát Peter naiv lelkével. Továbbá az eddig megismert múltját is ecsetelte, hiszen néhány információmorzsának már birtokában volt. Tudta, hogy mindkét szülőjét elvesztette - legalábbis a lány ezt állította -, valamint azt is, hogy köze lehetett egy Keith nevezetű fickóhoz, no meg egy Patriciahoz, és angol származású volt.

Nathan próbálta leplezni csalódottságát, mert azzal nem számolt, hogy egy jégkirálynő akár kegyetlenül őszinte is lehet, ami ahhoz is vezethet, hogy Ryan majd könnyen kiismeri őt.

- Ó, úgy szeretnék részt venni ebben! - ábrándozott Sunshine, lopva barátnőjére sandítva. - Biztosan érdekes jelenség, szívesen megismerném.

Ray nem érthette volt évfolyamtársa érdeklődését, úgy hitte, hogy Paige-hez hasonlóan fog reagálni a fogadásra. Bár abban is biztos volt, hogy a gimnáziumban még kérés nélkül segítségére lettek volna, de ő is pontosan tudta, hogy az mindannyiuk számára egy másik világ volt. Viszont Ryannek meg sem fordult a fejében, hogy Sunny lelkesedése abból fakadt, hogy szerette volna megértetni végre barátjával, hogy csak azért, mert az édesanyját elvesztette, még nem kell elrejtőznie az emberi érzések elől. Nicolette által akarta a tudtára adni, hogy léteznek a közösülésnél is csodálatosabb dolgok az életben. Kérdés volt, hogy sikerül-e.

Paige vetett barátnőjére egy lesújtó pillantást, mire az könyörgőre fogta.

- Jaj, gyerünk már! Fogd fel pszichológiai kísérletként, vagy jótékony cselekedetként. Hidd el nekem, hogy ezzel nem ártunk senkinek! Tudod, Ryannek szüksége van rád, mert csakis Te tudsz neki segíteni - győzködte a mellette fészkelődőt ügyes érvekkel, azt tervezve, hogy később úgyis kifejti, miért fog jót tenni barátjuknak, ha közelebbről megismeri a leányzót.

Nathan és Ray kalapáló szívvel várták, hogy vajon az egykori szépségkirálynő sutba vágja-e elveit szerettei kedvéért.

- Nem bánom, legyen!

×♥×

Kedves olvasók!

Először is mindnyájatoknak boldog új évet kívánok! Hogy alakul a 2015-ös év legelső napja?

Ebben a fejezetben megismerkedhettünk kedvenc mellékszereplőimmel, akik még fel fognak tűnni néhányszor a történet folyamán. Milyennek találtátok Paige-et és Sunshine-t?

Köszöntöm az új feliratkozókat, köszönöm a bizalmat!

Millió puszi,

Bia