21. fejezet: Készülődés

Bon Jovi - It's My Life

December 25-e egy keddi nap volt. Nicolette nem hódolt be a karácsonyi láznak, előző nap is majdnem letett a piacozásról, mikor megpillantotta, hogy az ünnepi hangulat valósággal megszállta a standokat. Talán a gyomorforgató ételek, a giccses fények, esetleg a fölösleges ajándékozás miatt irtózott ettől, az azonban bizonyos volt, hogy tizenhat éves korában vették el a kedvét végleg a karácsonytól.

A Mendes rezidencia teljes pompájában várta a vendégeit karácsony este, a csaknem harmincfős étkezés pedig olyan hosszúra nyúlt, hogy éjfélkor búcsúzott a házaspár az utolsó vendégtől, miközben lányuk, Nicolette a konyhában sündörgött, eltakarítva az összejövetel maradványait. Émelygett a vacsorától, melyet úgy kellett lenyomnia a torkán, hasogatott a feje az emberzsibajtól, Richard pedig a szülők marasztalásának engedve odafönt várta, hogy méltóan ünnepelhessék az Úr fiának születését. Csakhogy akkor megtörtént a legrosszabb: Keith, aki sosem fogyasztott alkoholt, két pohár pezsgőtől felbátorodva valamivel éjfél után kopogtatni kezdett az aranyozott szegélyű bejárati ajtón. Szerelmét, az édes Nicolette-et követelte, azzal fenyegetőzött, hogy kiveri Richardból a szuszt, és kis híján nekiment a nevelőapának, miközben az anya ijedten a hálószobába menekült, hogy előkeresse a fegyverüket. Nicolette a konyhapultnak dőlve hallgatta az eseményeket, egész teste lebénult, képtelen volt segítséget nyújtani a rendőrtanoncnak, vagy legalább megvédeni, ott állt mozdulatlanul, miközben az előszobába megérkezett Richard, ki nem sokat lacafacázott, azonnal lekevert párat a kellemetlenkedőnek, aki nem volt rest az akadémián tanultakat kamatoztatni és komolyan kárt tenni a másikban. Max megpróbálta levakarni őket egymásról kézzel, viszont amint a felesége megérkezett a pisztollyal, nemes egyszerűséggel Keith vállába lőtt, aki fájdalmasan felnyögött, és miközben hívták a rendőrséget meg a mentőket, a feleszmélt Nicolette-et még csak a srác közelébe sem engedték, Richard felráncigálta magával a szobájába, hogy Mendesék intézhessék a dolgokat. Keith persze semmi perc alatt meggyógyult, és nagy nehezen az állását is megtarthatta, de Nickyt a mai napig gyötörte a bűntudat a történtek miatt.

Ébredéskor, tizenegykor nem hívta fel Ryant, tudta, hogy úgyis a repülőn ült, ráadásul nem is akart újabb lehetőséget szolgáltatni arra, hogy elhívja őt arra a családi vacsorára.

Azonban délután egykor kopogtattak az ajtaján, amit nem tudott mire vélni, hiszen Ryan minden bizonnyal még az óceán fölött repdesett, Pixel pedig állítólag a féltesójánál ünnepelt ilyenkor.

Az arcmemóriája nem volt a legjobb, viszont ahogy kipillantott a kukucs lyukon, felismerte a két lányt, Paige-et és Sunnyt, akik korábban már jártak nála, hogy meggyőzzék afelől, Ryan szándékai tiszták. Éppen ezért félt ajtót nyitni, viszont ők egy ujjal sem ártottak neki, így nem tehette meg, hogy csak úgy elküldi őket a francba, hát kitárta előttük ajtaját.

- Mit óhajtotok? - tudakolta egy lágy mosolyt erőltetve magára, nehogy feltűnjön nekik kétségbeesése, mikor megpillantotta, hogy teljes harckészültségben érkeztek hozzá. Mindkettejük keze reklámszatyrokkal volt tömve, elképzelni sem tudta, hogy ezek mik rejtettek.

- Ray nem mondta? - csodálkozott Sunny, miközben beljebb udvariatlankodta magát a lakásba, barátnőjével az oldalán. - Jöttünk felkészíteni a mai estére.

Paige lepakolta a cuccokat a komódra, Sunny pedig eközben elindult felmérni a fürdőszobát és a nappalit.

- Ray nem mondta? - háborodott fel gúnyosan Nicolette, nem tetszett neki, hogy kérés nélkül betolakodtak otthonába. - Nem megyek - rázta meg a fejét megerősítésképp, nehogy elmenjen a vele szemben álló vörös szépség füle mellett a tiltakozása.

- Ó, drágám! - mosolyodott el Paige, bár belül remegett, attól tartott, hogy a tervük nem fog beválni, képtelenek lesznek lábgyantát erőszakolni a kiszemeltre. Az egész Sunshine ötlete volt, a másik viszont kezdettől fogva ellenezte ezt az akciót, csakhogy azokból, amiket Pixel mesélt, úgy festett, hogy Ryan egész jó úton haladt. Sunny pedig pontosan tudta, hogy ha biztos sikert akart, el kell ett varázsolnia barátja minden érzékszervét ezen az estén. - Dehogynem mész. Ryan számít rád, és csak úgy megjegyzem: egy lányt sem vitt még el erre a vacsira.

- Mr. Zachariah biztos borzasztó kedves lesz veled, Ray húga pedig mindig is elbűvölő teremtés volt, úgyhogy emiatt nem kell aggódnod - kiáltotta a fürdőszobából Sunny, Paige segítségére sietve, megengedve magának néhány ártalmatlan füllentést.

Nicolette leginkább azért szeretett volna tartózkodni a dologtól, mert egyszerűen csak nem volt kedve hozzá. Viszont az is a dolog ellen szólt, hogy kissé tartott a családtól, nem ismerte őket, és a legkevésbé sem akart jelenetet generálni egy meghitt családi vacsora közepén, tapasztalatai szerint ez az eredménye annak, ha ő társasági életet él. Plusz ott volt még maga az étkezés, ami az allergiái miatt volt problémás, az apa minden bizonnyal zsírban tocsogó húsokat és édes desszertet készít majd. Ráadásul a ruhatára sem egy ilyen estélyre volt kitalálva, mert bár ő szívesen eltöltene egy kellemes estét melegítőben, Ryan nem feltétlenül örülne neki, annak pedig csak fölösleges homlokráncolás lenne a vége. Nem akart belerondítani egy ilyen ünnepi eseménybe.

- Nem mondom, hogy beleegyezem, viszont jó lenne, ha bevonnátok: mit terveztek velem? - kérdezte Nicky, mert őszintén kíváncsi volt arra, hogy miféle felkészítést tudnak nyújtani a lányok.

Paige lopva a nappali felé pillantott, Nicky pedig furcsamód értette a célzást és beljebb lépdelve leült a kanapéra, a másik pedig mellé.

- Külső és belső reform - ismertette a kocsiban kifundált haditerv nevét. - Csupa csajos dolog: hajmosás, esetleg vágás, Sun lehúzott fél évet fodrásztanulóként, úgyhogy ezzel nem lesz gond; arctisztítás, szolid, neked is tetsző, természetesnek ható smink; szőrtelenítés... mindenhol - közölte egy pillanatnyi zavar után a lány, reménykedve, hogy ettől a másik fél nem futamodik meg -; manikűr és pedikűr; és hoztunk neked egy rakás ruhát, amiből válogathatsz, plusz hozzájuk illő cipőt. Még szerencse, hogy velem egy a méreted, Sunnyval meg a bőrtípusod - vigyorodott el Paige, hátha ez feldobja kissé az egyre inkább elszörnyedő Nickyt. - Közben pedig mesélünk Ray Rayről. Sokat.

Szóval ebből áll egy nő élete - gondolta Nicky.

A szépészeti beavatkozásnak tetsző felsorolás kissé megrendítette az oly erősnek tűnő leányzót. Nem akarta ezt a procedúrát, nem akart elmenni, nem akart kimozdulni, nem akart Ryan életének a része lenni, csak azt akarta, hogy minden olyan legyen, mint másfél héttel korábban. Csakhogy újra Keith derengett előtte, ahogy arra biztatta, hogy élje az életét. Tulajdonképpen félt: félt a csalódástól, félt attól, hogy megváltozik. De a fenébe is, tartozott annyival az anyjának, aki életét adta az övéért, hogy legalább ad egy esélyt az emberi létnek.

- És! - emelte a magasba mutatóujját a kanapén kényelmesen ücsörgő, körbe-körbetekintő leányzó. - Ray beszélt Matthew-val az étkezési szokásaidról, úgyhogy készít neked külön vacsorát.

Ez volt az utolsó löket, melyre szüksége volt.

- Mivel kezdünk? - pillantott Paige világítóan kék szemeibe Nicky, mire a lány ajkai széles mosolyra húzódtak.

- Sunny, benne van! - fordult hátra a lány, hogy a fürdőszobából kifelé tartóval közölje a jó hírt.

- Szenzációs! - csapta össze a tenyereit önelégülten Sunshine. - Ugye nem vagy szégyellős? - tudakolta, hiszen éppen készült tetőtől talpig vetkőzésre kérni az alanyukat.

- Cseppet sem.

Amíg a két vendég kirámolta a szatyrokat a dohányzóasztalra és a fotelekbe, Nicolette igyekezett jó háziasszonyként viselkedni, elővett néhány gyümölcsöt és salátát készített a jó kondiban lévő hölgyeményeknek.

A nappaliját ellepték a különböző kellékek: hajszárító, háromféle fésű, két különböző nagyságú olló, színes flakonú samponok és balzsamok, tusfürdő, borotva, egy picike gyantakészülék, arctejek, rengeteg smink, különféle körömlakkok, parfüm és megannyi ruhadarab az ülőalkalmatosságokra terítve.

Nicky a pultra helyezte a két gyümölcssalátát.

- Mivel kezdünk? - tette fel ismét az ominózus kérdést, hiszen tudta, hogy csak elkezdenie lesz nehéz ezt az egészet, utána biztos sodródni fog az árral.

- Egyelőre nincs szükséged ránk, az első lépéseket egyedül is meg tudod tenni - közölte Paige, majd kezeibe vett néhány kelléket a dohányzóasztalról. - Lefürdesz, megmosod a hajad ezekkel - nyomta a kezébe a sampont, balzsamot és tusfürdőt -, aztán minden szőrszálat eltüntetsz az intim helyekről, abba nem szeretnénk beleszólni. A borotva megfelel? - nyújtotta feléje az említett eszközt, Nicolette pedig mindent készségesen elfogadott. Nem látta értelmét ellenkezni, nyilvánvaló volt, hogy ők ketten jóval tapasztaltabbak voltak külön-külön, mint ő valaha is lesz ezen a téren.

Furcsállta ugyan, hogy a sampon a flakon szerint liliomillatot kölcsönöz a hajnak, a folyékony állagú testszappant pedig mezei virágok borították, elvégre nem akart ő egy virágkert lenni, de bízott Sunnyék ízlésében.

Tizenöt perc alatt mindennel készen volt, mely mindkét oldal harcosait egyaránt meglepte. Nicolette csodálkozott, hogy kibírt ennyit a zuhany alatt, a lányok pedig nem értették, hogyan készülhetett el ilyen sebesen. Köntösbe burkolták, haját turbánba tekerték és kezdődhetett a szenvedés: lábgyanta.

Nicky a kanapén ült, miközben a konnektorba dugott, külön erre a célra fejlesztett melegítő felhevítette a téglatest alakú flakont, melyben a zöld trutyi csak arra várt, hogy használják.

- Készen állsz?

Talpait az asztal szélén pihentette, így Sunny minden oldalról hozzáfért lábszáraihoz és combjaihoz, egyszer viszont hasra kellett fordulnia, ami egy roppant érdekes mutatvány volt. Sunshine ledöbbenve tapasztalta, hogy az alany még csak meg sem rezzent, mikor a papírcsíkokat letépte, mintha minden nap fél órát hagymáinak edzésére szánt volna. Így már csak a szemöldökszedés maradt hátra, melyet csipesszel végeztek, az idő kegyetlen múlása miatt egyszerre mindkét szemöldökén, két külön gyilkos fegyverrel.

- Ryan fél ötre jön érted, nem engedhetjük meg magunknak a pihenés luxusát! - szállt szembe Paige a barátnőjével, aki szeretett volna öt perc szünetet, hogy Nicolette kissé kifújhassa magát, miután az érzékenynek tűnő bőrét így megkínozták, receptorai biztosan sikítófrászban hunytak el. - Itt egy testápoló, ne sajnáld! - nyújtotta feléje a fehér flakonos, virágillatot árasztó löttyöt.

- Azt akarjátok, hogy mindenem rétszagú legyen? - értetlenkedett Nicolette a tévé előtt állva, rábámulva a telepakolt dohányzóra. Kezdett attól tartani, hogy esetleg nevetség tárgyává akarják tenni.

A kanapén elterpeszkedő Sunshine a segédjére pillantott, egyértelmű volt, hogy a magyarázatot neki kell közölnie.

- Ryan biztosan nem mesélte, de az anyja egy virágboltot vezetett a város egyik bevásárlóközpontjában - kezdte Paige, felkészülve rá, hogy hosszan kell mesélnie ennek jelentőségéről, csakhogy Nicky közbevágott.

- Beavatott. Meg a tragédiáról is beszámolt - jelentette ki, mintha ez egy jelentéktelen apróság lett volna, viszont abból ítélve, hogy mindkét leányzó álla a padlót súrolta, arra következtetett, hogy talán mégsem. - Mi az?

- Mi az? Hogy mi az? Ryan nem az a fajta, aki lépten-nyomon sajnáltatja magát. Illetve de, persze, megteszi, viszont kamuszöveggel, nem pedig a színtiszta igazsággal - rogyott le a fotelba a vörös nő. - Elmondott mindent? A lövöldözést, a család összeomlását, a karácsonyi partit... - Nicky válaszul csak bólogatott.

- Azt hiszem alábecsültünk - biccentett elismerően Sunny. - Amíg bekened magad kitaláljuk, hogy mi legyen a hajaddal - biztosította efelől a lányt. - Plusz előre figyelmeztetlek, hogy Jenna Marbles egyik trükkjét is bevetjük majd!

- Az meg ki? - tudakolta már a fürdőszobából Nicolette.

A hármuk közötti különbségek az ilyen és ehhez hasonló helyzetekben váltak valóban észrevehetővé. Ha az ember rájuk pillantott, három teljesen egyforma leányzót látott, legfeljebb eltérő stílussal. Azonban egyértelmű volt, hogy egészen más körökben mozogtak, a napi rutinjuk teljesen különbözött egymástól. Amit Sunny létfontosságú reggeli készülődésnek vélt, az Nicolette számára egyszerű időpocsékolás volt, az ő kikapcsolódási módszere pedig Paige-nek volt idegen. Azonban furcsamód a házigazda ezt nem találta akkora problémának. Természetesen nem tervezett életre szóló barátságot kötni a két betolakodóval, viszont úgy vélte, hogy néhány röpke óráig képesek a közös cél érdekében együttműködni.

- Híres az interneten, nem érdekes - forgatta a szemét Paige, Sunny viszont csak mosolygott ezen. - A lényeg, hogy lesznek melleid!

- Az kizárt, higgyétek el, már próbáltam - emlékezett vissza azokra az időkre Nicky, mikor Richard elvárta tőle, hogy egy-egy összejövetel alkalmával kitegye, amije van. Csakhogy nem volt semmije. - Legalább háromszáz különböző fazonú melltartót próbáltam, de nem segített. Reménytelen.

- Mondd csak... - vigyorgott rá barátnőjére Sunshine, bár továbbra is Nickynek kiabált. - Próbáltad már két melltartóval?

×××

Nicolette a bárszékében ülve nekitámaszkodott a konyhapultnak. Még mindig köntösben volt, viszont a hajáról már lekerült a törölköző, így miközben Paige a műköröm gondolatán morfondírozott - ugyanis Nicky körmei csontig le voltak vágva -, Sunny kezelésbe vette ijesztően hosszú hajzuhatagát.

- Csak éppen annyit vágok, amennyit muszáj - ígérte az eredetileg fodrásznak készülő hölgyemény, Nickyt viszont nem izgatta különösebben a haja, tőle akár le is borotválhatta volna a fejét, teljesen kopaszra. Sunny beleszippantott a barna fürtökbe, majd elégedetten konstatálta: - Imádni fogja a hajadat!

- Ennyire rá van állva a virágokra az anyja miatt? - csodálkozott Nicolette, bár ezt valamilyen szinten meg tudta érteni. Ha birtokában lett volna valami, mely szülőanyja munkájára, hobbijára utalt, minden bizonnyal ő is oda meg vissza lett volna az ahhoz kapcsolódó dolgoktól.

- Teljesen! Rád fogja vetni magát az első adandó alkalommal, ezt garantálom - támaszkodott rá a kanapé háttámlájára Paige. - Csak aztán védekezzetek!

Nicolette-ből majdnem kibuggyant a nevetés.

- Nem fogok lefeküdni vele - ellenkezett azon nyomban, hiszen esze ágában sem volt akár ehhez távolról hasonló tettet véghez vinni. Még csak az kellett volna! Nicky biztosra vette, hogy ha széttenné a lábát Raynek, többet nem látná őt viszont, a méltóságát, tartását viszont kivághatná a szemétbe.

 - Mind ezt mondták - sóhajtott fel Sunshine, mielőtt felsorolásba kezdett volna: - Sarah Miller, Aubrey Britt, Karen Hodge...

- Sun! - szólt rá barátnőjére Paige egy éles pillantással, mielőtt túl messzire ment volna, így a lány inkább visszatért a sövénymetszéshez, igyekezett elérni, hogy kevésbé tűnjenek töredezettnek Nicky hajvégei. - Tudod, ő Ryan - tárta szét a karjait. - A becsöngetés nálunk nem egy egyszerű becsöngetés volt, hanem egy kellemes hangjáték, ami négy év után rettentően idegesítő volt, és aminek dallamára ő minden alkalommal megtáncoltatott valakit. A sulibálokra sütemény vagy édesség helyett mindig óvszert hozott, hogy minél többen elkerüljék a nem kívánt terhességet. Ha nem éreztem jól magam, ő csupán néhány mondattal fel tudott vidítani. Pixel bármelyik nőnél fontosabb neki, ha róla van szó, akkor hoppon maradnak a csini csajok. Hidd el, jó ember! Egyszerűen csak letért az ösvényről... de úgy érezzük, hogy te visszaterelhetnéd - ismerte be a lány, hátha ezzel hathat a Nicolette-ben rejtőző hölgyre.

A házigazda néhány pillanatig hallgatott. Szorított egyet a köntöse övén, és igyekezte figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Sunshine kíméletlenül tépte a haját.

- Nevezhettek tapasztalatlannak, magányosnak, vagy aminek csak akartok. Igaz, hogy nem volt dolgom sokféle férfival. De ha valamit megtanultam abból a két kapcsolatomból, hát az az, hogy bármennyire is szeretnénk, őket nem lehet megváltoztatni - tárta szét a karjait, a hangsúlya szokatlan volt, mintha ez valamiféle végszó lett volna, Sunny éppen arra várt, hogy mikor omlik már le a függöny.

Paige a falat bámulta. Talán még ő maga sem tudta, hogy min merengett el, az azonban bizonyos volt, hogy szinte egy pillanattal később válaszolt.

- A pasikat nem kell megváltoztatni, sőt, senkit sem kell, így Rayt se. Őt vissza kell változtatni!

Na, ez már végszó!

×♥×

Kedves olvasók!

No lám, hősnőnk mégis beadta a derekát! Mire számítotok, mi fog történni a vacsorán? Remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket a fejezet, kicsit jobban megismerhettük Ryant, ismét feltűnt szeretett párosunk, Sunny és Paige.

Hogy telik a suli? Nagyon megkínoznak titeket?

Nagyon köszönöm, hogy itt vagytok velem, és olvassátok a történetet! ♥

Millió puszi,

Bia